A pekándió az utóbbi években a magyar fogyasztók szívét is meghódította egyedülálló, természetesen édeskés ízével, amelyben vajasság és karamelles jegyek fedezhetők fel. A dióval ellentétben hiányzik belőle a barna héj jellegzetes kesernyéssége, ezért a legkisebb édességkedvelők is szívesen fogyasztják, akik valami lágyabb, „könnyen ropogtatható” finomságot keresnek.
Akár tápláló úti snackként keresed egy megterhelő napra, akár a hétvégi sütés sztár alapanyagát, a pekándió jó választás. A zacskó felnyitásakor azonnal érezhető az a jellegzetes dióillat, amely prémium gasztronómiai élményt ígér a legtisztább formában.
A pekándió (botanikailag a pekándiófa termése) nemcsak ízéért, hanem az összes héjas termés közül kiemelkedő antioxidáns-tartalmáért is keresett. Gazdag egészséges zsírokban, cinkben és B1-vitaminban, így ideális „üzemanyag” az agy számára.
Bár hasonlóan néznek ki, a pekándió hosszúkásabb, sötétebb színű és simább héjú. A fő különbség az ízben rejlik – a pekándió sokkal édesebb és kevésbé összehúzó hatású. Ha a receptben diót pekándióra cserélsz, finomabb és luxusabb eredményt kapsz.
A pekándió tökéletesen párosítható juharsziruppal. Ez a párosítás az amerikai pekándiós pite alapja, de házi granola készítéséhez is kiváló. Az aprított pekándió ropogósságot ad a reggeli kásáknak, a banánkenyérnek vagy a gyümölcssalátáknak is.
